Üdv Szájbertársak!
Nem kellett volna sok és eltelik egy év, EGY TELJES ÉV, hogy utoljára hívtam volna segítségül József Attila szavait, történéseim kifejezésére. Még belegondolni is arcpirosító. Mivel véletlenek nincsenek, ezért nyilván jó okkal nem használtam blogírásra a billentyűzetemet. Igyekszem mindent pótolni, mely már folyamatban van, csak a végére akarok járni egy-egy eseménynek.
Ezelőtti bejegyzésem január 12-én volt, amikor meglehetős kínzó gyötrelmekkel cipeltem magánéleti és szellemi terheimet. Nos...ez azóta sincs másképp, csupán a csomag tartalma változott kissé, és imitt-amott nehezebb is lett. De miről is zagyválok itt. Csapjunk az emlékek közé! Nah. Nem egy hálás feladat...
Az első merengő-szál kihúzásáig tündéres jóéjszakát.
Maradok:
Anne, e-vel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.