Boldog Új Évet kedves Cyber-társak!

Közel másfél hónap telt el legutóbbi irományom publikálása óta. Nos, ez idő alatt természetesen rengeteg megismételhetetlen jó és rossz élményben volt részem. Mindenesetre ezeket a későbbiekben részletezném - bár már van néhány pótolnivalóm e téren...

Ma vettem részt a második "nemhivatalos" gépjárművezetés oktatáson Verébbel (májláv). Ezelőtt is ültem már a kormány mögött, először kb. tíz évesen egy Trabantban, magamra hagyatva. Írisz bizalomból, vagy csak azért, mert egyszerűen túl "jókislánynak" hitt, a slusszkulcsot benthagyta. Természetesen éltem az akaratlanul felkínált lehetőséggel.... :) Végülis szerencsésen végződött a kis kaland.

Aztán egy rendőr próbálta feltárni előttem a vezetés rejtelmeit, kisebb-nagyobb sikerrel. Kijelenthetem - így három év távlatából -, hogy kiürült a fejem az indítás terén. Elvben megmaradt néhány dolog...(hol a kormány, a sebváltó, a pedálok - melyik mi?, index és ablakmosó valószínűsíthető helye...stb.).

Körülbelül egy héttel ezelőtt egy autós műsor alkalmával Veréb megemlítette, hogy szívesen lenne az "oktatóm"...-hűha ez érzékien hangzik;) Időnként szeretem hallgatni és közben nézni, amikor az autókról "mesél". Melyik milyen, mi mire jó, szerinte mi miért van stb. Eddig is volt némi elenyésző fogalmam az autókról, mely információhalmaz elég ahhoz, hogy felfogjam miről beszél, hogy lehessen velem beszélgetni ezekről, tehát kialakult véleményem volt e téren. Ha valamit nem értek, megkérdezem. Nem érzem cikinek (ó ezek a szlenges divatos szavak!), mert Veréb egyenrangúként kezel. Vagy nem is tudom. Nyilván legyezi a férfiasságát, ha magyarázhat, de - remélem - tudja, hogy értem is amit dumál:) . Ilyenkor, miközben beszél, olyan szenvedély, szeretet, áhítat (merci!) árad a szemeiből, azokból a csillogókból, kitágul az orrcimpája és mutogatva magyaráz. Teljesen átéli amit beszél. Azt hiszem, tisztelem érte, mert nem üresben beszél arról, amit a maciban ülve olvasott, vagy a tévében hallott. De megint kisiklottam kissé történetem síneiről....

Szóval felkínálta ezt a "lehetőséget" és azt gondoltam: miért is ne? Egyébként is csak a szűkös anyagiak hátráltatnak abban, hogy papírt is szerezzek a gépjármű betöréséről...

Első alkalommal (egy héttel ezelőtt) valójában nem tudtuk, hol lehet a városban olyan terep, ahol maximum egy bogarat üthetek el. Verébnek sem volt ötlete, a bevásárlóközpontok előtti parkolók sem voltak üresek. Ezért elvitt a temető mögötti jó hosszan betonozott - és igen elhagyatott! -, szinte nullforgalmú, ám egysávos titkosútra. Sötét volt, ráadásul már 20 óra is elmúlhatott. Több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel próbálkoztam a Mercedes 190E típusú csoda vezetőülésén, kanyarodásnál például hajszálon múlt, hogy nem fogtam (megint) oszlopot...De lélekjelenlétemnek köszönhetően - megúsztuk. Na jó. Veréb is segített. De néhány pillanatra megfagyott a vér az ereimben. Erősen hittem, hogy NEM MEHETÜNK NEKI AZ OSZLOPNAK, bármi legyen is. Azonban a kis konfliktus után feleszméltem, hogy milyen kevés kellett az ütközéshez. Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha az én hibámból ismét lesérül a kicsi-kocsi.

Ma viszont egészen ügyes voltam azt hiszem. Először is Veréb felfedte előttem az első nagy titkot, ami a sikeres indulás kulcsa: SIK. Vagyis: Sebesség, Irányjelzés, Kézifék. Nem semmi! Na jó, az elején kissé felcseréltem az egyébként szigorú sorrendet, de aztán belejöttem. Sőt! Hármas sebességben is mentem! Nagggggyon félelmetesen izgalmas volt! Élveztem is, meg nem is. Nem fogtam majdnem oszlopot. Messze nem volt hibátlan az "oktatóóra", de mindenképpen haladás az előzőhöz képest.

Bár lehet, hogy rossz időpontot választottunk, mert Veréb néhány napja feszült és emiatt velem sem a türelmes fekete-öves oktatót játszotta el. Többízben is felemelte a hangját valami hülyeség miatt, miközben "vezettem" és igyekeztem megfelelni. Főképp neki. Nem érti-érzi, hogy nekem ez egyszerre sok információ és mégcsak másodszor próbálkozom. Lehet, hogy elmondta már ötször, hogy SIK, de nyolcszor kell elmondania ahhoz, hogy megjegyezzem. Viszont ő már a harmadiknál bepipult. Ennek köszönhetően teljesen összezavarodtam és már semmit nem értve táncolt a lábam egyik pedálról a másikra. Szegény Veréb magyarázta az elméleti dolgokat valami fogaskerekekről, de nem tudtam odafigyelni, mert sajnos csak a tettek érdekeltek. Nyilván lényeges, hogy elméletben értsem meg először, én azonban fordítva képzeltem el....

Tehát mindketten idegesen kántáltuk a másiknak a saját igazunkat. A gyomrom olyan kicsi volt, mint egy anorexiásnak a halála előtt. Így aztán az a bizonyos hülye SIK is más értelmet nyert számomra. Például: SIK-ideg, SIK-hülye, Seggfej Idegbeteg Köcsög, meg hasonlók. Végülis túlságosan az apja oktató-bőrébe bújt - azt hiszem. Aki biztosan jól csinálta a dolgát, csakhogy én "ennsörli" vagyok, ő pedig a "veréb". Aztán elment a kedvem az egésztől és már nem akartam, hogy beleszóljon, magyarázzon, hozzám szóljon. Segghülyének éreztem magam, akivel csak kiabálni lehet, mint valami félbolond hisztérikával. Mindegy. A zavaró körülményeket leszámítva tetszett a dolog.

Persze hogy találkoztam szembejövő kocsikkal, sportemberekkel, kutyával, mögöttem ólálkodó autókkal, futókkal. NEKIK MIÉRT PONT MOST JUTOTT ESZÜKBE ERRE JÖNNI AMIKOR ÉN ÉPPEN VEZETNI SZERETNÉK MEGTANULNI? - gondoltam, mikor a ködből lassan - vagy gyorsan - kirajzolódó alakok és formák láttán bepánikoltam. Legközelebb táblát teszek ki az út két végére, hogy "miss bennet vezet, kérem ne zavarják!" - vagy ilyesmi. Lehet ilyet? Veréb időnként feltett olyan kérdéseket, mint: -Mit tennél akkor, ha éppen nem tudsz elindulni és mögötted már áll a sor? - Jaj hát mit tennék. Mit. Integetnék, hogy kerüljenek ki nyugodtan, ne aggódjanak, nemsokára én is megyek...ha követem a SIK-et. Vagy mit. Mondanom se kell, hogy Verébnek nem tetszett ez a spinédzseres szőke válasz. Azzal védekeztem, hogy most nem áll mögöttünk senki és semmi....Most mit mondtam volna. Nem?...

Örülök, mert annak ellenére, hogy saját önbecsülésemmel hadilábon állok, észrevettem a fejlődést. Na persze tudom, nem vagyok hülyegyerek, mégis jó érezni az eredményét:)

Köszönet Verébnek!

Asszem ennyit akartam "publikálni".

Elfáradtam, tollam félrerakom, beszámolóm folytatom...de nem ma.

Jó éjszakát.

Anne, e-vel