Vajon melyik természeti erő a nyerő? A minap ezen méláztam. Ugyanis vasárnap - pontosabban szombat estétől - a Szél süvítését voltam kénytelen hallgatni. Néhány négyzetméteres kis szobám ablakából figyeltem, hogyan dühöng Szél Úr. Voltaképpen akár szórakozásból is tehette...Egyfajta fricskaként, mint a Hóborc nevű szellem a Harry Potterben.

Tehát mindent vitt magával. A méltóságteljes fák nagyon haragosak lehettek, bár nem adták meg magukat. De hirtelen eltörpültek a szememben, ahogy láttam, miként tépázza, borzolja, csonkolja őméltóságukat Szél Úrfi. Kinek kacagása, ijesztgetése nemcsak visító, rémisztő süvítésében merült ki, hanem abban is, hogy néhol háztetőket, vasúti- és mindenféle vezetékeket szakított el. Szerencsére ezek közül csak a hangja volt, amit saját szememmel is láttam, de az is éppen elég volt.

A lakáshoz, melyben bentragadtam, egy kellemes erkély is tartozik, de az Úrfinak köszönhetően még oda sem tehettem ki a lábam. Arra az oldalra is néz egy ablak, ahonnan a szél fújt. Meg kell mondjam, nem a legjobb szigetelést tudhatja magáénak a lakás, ezért ez a bizonyos ablak majdnem megatta magát a mi "hóborcunknak". Hősiesen küzdött a viszontagsággal szemben, nagy nehezen élte csak túl. Próbáltam az ablak segítségére kelni többféleképpen is, de nem volt könnyű dolgom! Mindenesetre "felvettem a kesztyűt"...

Minél inkább figyeltem ezt a cseppet sem vicces "játékot", annál jobban meg voltam győződve arról, hogy az embereket is szanaszét fújta az utcáról. Szinte már láttam az ablakom előtt elrepülő embereket, én pedig integetek nekik...Ez viszont kitűnő kifogásként szolgálhatott arra, amiért nem voltam hajlandó kidugni az orrom a külvilágba.

Nos, ez volt rövid beszámolóm az egyik természeti erő, a Szél megmutatkozásáról.

Akár osztályozni is lehetne őket (tűz, víz, levegő, föld).

További történetek a folytatásban....