Váratlan utazás

 Üdvözlet blogtársak és kedves Olvasó!

Bár hónapok teltek el szélcsendben - csakhogy a címnél maradjak -, ez csupán látszólagos. De a mai történetíró ceruzámat Szélvész Kisasszonyra hegyeztem ki. A többit - ahogy mindig és sosem - majd legközelebb. Hiszen annyi ilyesféle ceruzám van! :P

Tehát a mi Szélvész Kisasszonyunkban korábbi próbálkozásai és kiokításai révén ezen a nyáron ért meg a gondolat, hogy ő bizony lovat kerít szélvészsége alá. Tettre kész lett. Vagyis hivatalosan, mondhatni "zölden", nem pedig feketén vesz paripaórákat, magyarán megtanul vezetni. Mindezek előtt szellemi barátságot kötött a különböző kaliberű, szebbnél szebb lovacskákkal (személygépkocsikkal) és saját szintjének megfelelően méregette őket. Arra viszont nem vitte "szélereje", hogy elhiggye, azt a bizonyos papírt nehezebben adják, mint gondolta.

Történt ugyanis ezen a nyáron, hogy ismét beállt a pult mögé, immár harmadik éve fagyit osztani az elborult lelkű társadalom apraja-nagyjának. Egy átlagosnak mondható napon, amikor a hőmérő higanyszála elérte a cukrászdai 50 Celsius fokot, a fagyifőzés javában zajlott, a mosogató tele volt kávéscsészékkel, a vendégek nehezen birkóztak meg a hideg fagyi tényével, beszállt egy földi angyal a helységbe, nevezetesen Szélvész Kisasszony édesanyja és lánya kezébe nyomott egy papírt. Huncut mosolygása elárulta, valami izgalmas dologról lehet szó. Kisasszonyunk megtörölte könyékig fagylaltos kezét és átfutotta a nyomtatott sorokat. Anyuka csupán ennyit fűzött hozzá, mielőtt bárki bármit is mondhatott volna:- Próbáld meg elintézni, hogy holnaptól bejárhass az órákra. Ezt most kell megcsinálni kicsikém. Már mindent elintéztem, itt írják, mikor mennyit kell befizetni és mikor hogyan kell órákra járnod. Szeretlek! Puszi! - és ezzel a lendülettel elviharzott. Sejthető, kitől örökölte hősnőnk névadó tulajdonságát...

Az órák elkezdődtek, sok színes rajzzal, megjegyeznivalóval, fejtörő szituációs képregénnyel - és Sólyom csőrmester KRESZ-oktatóval. Szélvész Kisasszony szorgalmasan jegyzetelt, figyelt, szórta humorszikráit, hogy az oktató maradék haja szála nemhogy meggörbüljön, de ki is hulljon. Miután sikeres vizsgát tett, következett egy könnyűnek tűnő, de annál nehezebben kivitelezhető elsősegély-oktatás és -vizsga. Megérne egy külön történetet, de a szélcsendről szól ez a mese -habbal.

Főszereplőnk felhőtlen örömére elérkezett az alkalom, hogy mindezek után oktatót válasszon a forgalmi vezetéshez, élete addigi legizgalmasabb feladatához. Szépen felsorakoztak a lehetőségek a falon egy fénykép formájában. Egy kivételével mindegyik férfi volt. Volt köztük egészen bizalomgerjesztő, vagy jó hírű, esetleg tapasztalt és ezek ellenkezői. Miss Szélvész a kivételt választotta.

Elsősorban nő, szimpatikus, őszinte egyben huncutul figyelő fajta. Sólyom csőrmesterről szó sem lehetett, hiszen beleöregedett Szélvész elméleti oktatásába és reménytelennek találta tanulója helyzetét. A kiválasztott hölgy egy magas, de termetes nő, aki beletaposott harmincas évei utolsó félholdjába. Pajkos szeme, sejtelmes mosolyának megvillanása szája sarkában, rakoncátlan fodrai valamiféle hitelességet, lendületességet sugároztak Szélvész felé. El is nevezte magában Waft-nak, vagyis fuvallatnak.

Első találkozásukkor, amikor a fő cél a rutinpálya volt, Szélvész számára kiderült, hogy Waft igen kényelmes és egyben undokul őszinte is tud lenni, de alapvetően jó fej. Waft számára pedig kiderült, hogy ez a lány itt mellette a bizonytalanság szobra, aki ennek ellenére már alig várja, hogy vezessen. Így kapta meg Kisasszonyunk a Szélvész Kisasszony nevet.

Szélvész az első perctől kezdve imádta Pandát, a kocsitípust, amit irányíthatott. Ugyanis nem nagyon hagyta, hogy fordítva legyen. Természetesen a lovasiskolától a rutinpályáig már neki kellett kifuvaroznia saját magát, elvégre elvben már mindent tudott. Mikor a vezetőülésben kicsit megszeppenve, de kíváncsian elhelyezkedett, a következőket gondolta: "-Biztos, hogy menni fog ez nekem? Azt sem tudom, mit kell csinálni! Városban? Rögtön? Hol a kormány? Mik ezek a lábamnál? Mennyi gomb és kütyü van itt előttem! De hiszen én semmiről nem tudok semmit..." A másodperc tört része alatt kétségbeesve a következő pillanatban egy aprócska fénysugár hatolt az agyán keresztül szemei elé. Amikor fagyis főnöknője, hívjuk Berzsinek, mélyen, szigorúan és határozottan a szemébe nézett pár éve a következő szavakkal: "Soha semmitől nem szabad félni.". Nos, ez így is van. Ez a fénysugár elegendőnek tűnt ahhoz, hogy Szélvész felbátorodjon, figyeljen, koncentráljon, gondolkodjon.

Amint óvatosan elindult papírforma szerint, kikanyarodott az útra, a legkisebb sejtmolekulájáig megérezte a vezetés szelét, Panda szelét. Hogy ő csak repül és siklik, amerre csak akarja (ill. amerre Waft mondja)! Igen! Ez a SZABADSÁG! Szürkeállományát teljesen elborította az eufória. Waft éles hangjára lett figyelmes, STOP TÁBLA ORSOLYA! "Ó, igen, valóban." Majd kikanyarodott a strand utcájára, és az endorfin átvette az uralmat teste felett. Lefulladt. A kereszteződés kellős közepén. Waft integetett, hogy mindenki meneküljön, amerre lát, száz év múlva majd mi is elindulunk...Szélvész kipirult, nem emlékezett, hogy történhetett ez, nem értette, égett mint a rongy, legszívesebben megsemmisült volna ott helyben. Köddé vált volna, ne is lássák az arcát. E célból hirtelen lehajtotta a napellenzőt, de Waft egy mozdulattal vissza is tette, MEGŐRÜLTÉL?! MIT CSINÁLSZ?! megjegyzéssel. "Mit tudom én. Csak tűnjünk innen nagyon gyorsan." - gondolta Kisasszony. Végül sikerült a mutatvány, kijutottak ép testtel, ép Pandával a pályára. Szélvész első gázadástól utálta azt a pályát. Kis helyen sok felfestés, kapubejárónak és gyalogosnak álcázott oszlopok, garázsnak kinevezett tető, kifutópályának megálmodott aszfaltdombocska és még sorolhatnánk. Egyszerűen nem volt elég tér a képzeletnek, hogy ha Waft azt mondja egy oszlopra, hogy az egy gyalogos, akkor Szélvésznek is egy gyalogos legyen.

Azért kedvenc feladata is volt: kézifékes elindulás. Ennek az a lényege, hogy elindulunk a dombnak, ill. kifutópályának felfelé és megállunk a lejtőn. Kézifék behúz, sebváltó üresbe tesz, csak kuplung tart benyomva. Akkor a kuplungot lassan engedjük fel, közben a gázt 2ezres fordulatszámig felpörgetjük. Jobb kéz a kéziféken és megvárjuk, míg a két pedál egy vonalba ér, ekkor az autó eleje csodálatosan lassan felemelkedik - és akkor: gyorsan kienged a kézifék, láb mindenről le és HUSSSSSSSSSSSSS.... szállNÁNK a magasba. Szélvész el is szállt képzeletben, egy messzi-messzi galaxisba. Waft utálatos mód azonban mindig visszarángatta a Földre. Rövidre zárva, a vizsgától egyszerűen rettegett Szélvész, nem szerette ezt a képzelet nélküli teret, melybe beszorítják és képzelődésre kényszerítik. De a vizsga rendben lement, egyszer lefulladt, bár két feladat között, ami nem számít hibának és ennyi. Mehetünk tovább.

Ment is. Az egész lovasoktatásnak ezt a részét várta már türelmetlenül. Égett a vágytól, hogy valóban megnyergelje a lovakat, azt a 75-öt és igaziból is találkozzon más lovakkal, gyalogosokkal, kedvére szélvészkedhessen végre. Waftot kicsit megviselte a következő néhány hét. Rengeteg idegszálába, munkájába, magyarázatába, kiabálásba telt, míg valamennyire sikerült a Kisasszonyt rávenni lovai betörésére. Szélvész Kisasszony odavan a gázpedálért. Mindenki menjen az útjából, legyen mindig zöld a lámpa, lehetőleg fékezés nélkül kelljen vezetgetni. Nem nevezhető agresszívnak, csupán imád vezetni, és ami azt illeti, tud is. 

Egy teljes hétbe telt Waftnak elérnie, hogy Szélvész betartsa a sebességkorlátokat. Büntetésből általában lakó-pihenő övezetbe (20km/h), vagy strand utcájába (30km/h), vagy Teccsó parkolóba (20km/h) irányította tanulóját, aki ilyenkor szenvedett mint vámpír a napfényben, vagy tüntetőleg horkolni kezdett, vagy ráfeszítette a mutatót a felső sebességhatárhoz. De tanuló és oktatója kölcsönösen érezték, hogy tulajdonképpen jó lesz ez, ügyes lesz ez, menni fog ez, van érzék itt kérem. Jutalomként az autópálya szerepelt a bónusz polcon, ahol végre fénysebességre lehet kapcsolni (130km/h).

Telt-múlt az idő, a tanórák jöttek-mentek, Szélvész Kisasszony Waft szavai alapján ugyan rettentő szélvész maradt, de nagyban csillapodott sebesÉhsége, figyelmében pedig megbízhat az összes gyalogos és biciklis és sofőr. Bár előfordul, hogy túlnő rajta négyezres fordulatszámú lóerő-függősége, olyankor mocskosul szid minden halandót az ablakok belső felén és agresszív kisugárzása 20km-es körzetben érezhető, de még úgy is biztonságos. Összességében rendben van.

Eljött az utolsó megmérettetés, a forgalmi vizsga napja. Reggel 7 óra, Szélvész leszállt a buszról, citromfű-orbáncfű teakeverékkel az ereiben. Az talán alapjáraton tartja szívét-lelkét, mégsem borul álmosan a kormányra. Kisétált a kiindulóhelyre, ahol persze ő az első. Csinos fekete kardigán, alatta fehér felső - ahogy illik -, kényelmes nadrág és a jól bevált "vezetős" cipő, TH-csuka. A vizsgán ő lesz az első szereplő, 7.30kor. Addig is....csodálatos ez a betontenger! Milyen szép az őszi táj (lakótelep, sehol egy fa)! ENYÉM A PANDA, MENNI FOG Szép időnk lesz ma! CSAK NEHOGY TECCSÓ PARKOLÓT HÚZZAK Felhívjam még anyut? HOL VAN MÁR WAFT? Mély levegőt beszív, kifúj. Beszív, kifúj. - Efféle gondolatcsóvák cikáztak át agyán.

7.15: befutott egy Frotty fókusz, idegen oktatóval, három vizsgázóval.

7.18: egy fekete bogárka is beparkol, benne a valószínűsíthető "megfigyelővel".

7.25: idegen oktató epés megjegyzést tesz a megfigyelőnek, hogy sejtette, hogy Waft az utolsó percben fog érkezni.... - Szélvész éles fülével hallotta ezt bűbájolgást és rosszindulatú kígyózást, valamiért mégis tetszett neki ez a helyzet. Tetszett neki Waft természetes "belépője".

7.26: Panda és Waft bekanyarodik, mintha mindkettőn biztató mosoly csillant volna meg...Idegen oktató fültől fülig érő vigyorral fogadja Waftot, közölve a késést. Waft pedig teljes természetességgel, őszintén karórájára pillant és így szól: - Úgy tudom, félkor kezdődik a vizsga, teljesen időben érkeztem! - minden flegmaságot mellőzve, illedelmesen köszöntötte a Megfigyelőt. Szélvésszel együtt beültek Pandába, hogy a nagy pillanat előtt még hármasban legyenek. A műszaki dolgokat még átismételték, Szélvész szórt még egy poént és jöhetett a vibi. Ekkor begurult egy következő járgány, kiszállt belőle még négy vibi, akik már eléggé unszimpatikusnak tűntek Kisasszonyunknak...Riadtan megkérdezte Waftot, hogy mindegyik Pandába száll-e be és ezt direkt így rendelte-e számára. Majdnem. Kettő Megfigyelő préselte be magát a hátsó ülésre. Kötekedett a Főfigyelő, ennek ellenére Szélvész tartotta magát, azon kívül Waft vibráló izgatott-nyugodt kisugárzása hatott rá. Kártyahúzás. A reggeli hideg miatt elfagytak hősnőnk kezei, ezért dörzsölni kezdte. Közben csak félig tudta magában elmondani a Miatyánkot. Lehet, hogy ez volt az első hiba...Ha a hetes számút húzná....autópálya....csak Teccsó parkolót ne....- villámlott agya. Hatos számú kártya, annyi érintőponttal, hogy egyet sem tudott megjegyezni. De bízott magában, csupán egy cinikus mosolyt engedett Waft felé, aki értett mindent.

A kötelező 40 perces vezetésből, egyívű megfordulásból és parkolásból megvolt 25 perc, és a megfordulás. A vibik hátul folyamatosan dumáltak, vitáztak, Szélvészt nem zavarta, ki tudott lépni környezetéből, hiszen VEZET! Waft vibrációja elégedettséget mutatott, ez elég volt. A Teccsó parkolóig. Megfigyelő szólt: - Akkor Kisasszony, itt az áruháznál keressen egy olyan parkolóhelyet, ahol két kocsi közé be tud parkolni.

Ez volt az a pont, ahol a redőny elkezdett leengedni Szélvész agyára. Waft is visszatartotta lélegzetét, hiszen tudta, tanítványa abszolúte ráállt a következő egyenletre: Teccsó parkoló = bukás. Aztán a következő taktikai hibája Kisasszonyunknak az volt, hogy nem mert járkálni bátran az utcácskákban, inkább kiválasztotta a legtávolabbi lehetőséget és odagurult. Ekkor már elkezdett mindkét vibi a háta mögött tanácskozni, hogy mit hogyan és mennyire és irányjelző és izé. A redőny lejjebb csúszott. Látszólag minden rendben volt, de Waft akkor már tudta, hogy Szélvésze agyába beférkőztek a Megfigyelők. Kicsit ugyan előrébb állt meg Pandával, mint kellett volna, de a két korrigálással bőven csodásan meglesz! - ezt mondogatta magában Szélvész és Waft egyaránt. Az első javításnál, hátratolatásnál már úgy röpködtek egymás felett a jótanácsok, hogy el sem fértek a kocsiban. Szélvész összezavarodott. A redőny ismét lejjebb ereszkedett. A következő előremenetben azonban végleg elhibázta. Nem vette már észre, hogy a sebváltót kettesbe tette és a lába nincs is a kuplungon. "Vajon mi a bánat van?! Miért nem megy már ez a sz*r?! Kuss legyen ott hátul! Mi baja az indexszel?" - villámlott Szélvész. - Talán próbálja meg egyesben és kuplunggal kisasszony. Hátha úgy menni fog. - szólt kéjesen a Főmegfigyelő. A redőny végleg leengedett. Se kép, se hang. Legyőzték. Befordult a kocsival, kicsit jobbra szűken, így a második javítási lehetőséget akarva kihasználni, ismét hátramenetet kapcsolt, immár reszkető testével. - Kisasszony, kettesben kuplung nélkül...a vizsga itt sajnos véget ért, kérem álljon ki és húzódjon szemben jobbra, majd cseréljen helyet oktatójával. - visszhangzott a közlés újra és újra. De csak egyvalaki fejében. Aki nem tudta a visszapillantóból eldönteni, hogy fejbe vágja, hangosan ráüvöltsön, vagy zokogjon. Inkább némán, teljes gázzal kiállt és - ki gondolta volna! - kénytelen volt két kocsi közé beállni. Hibátlanul.

- Ó! Ez tökéletes. Miért nem sikerült így az előbb is? Nézze kisasszony. Egészen a parkolásig egyetlen hibapont nélkül vezetett. Nagyon sajnálom. Legközelebb biztosan sikerül. - közölte kegyetlenül a jogsigyilkos. " - ANYÁD!" - gondolta szelíden Szélvész. Waft csak dühösen nézett hol előre, hol idióta tanítványára. Szélvész kiszállt, hogy olyan gyorsan elfusson, amilyen észrevétlenül és gyorsan lehet, hogy földi angyala mellkasára tegye fejét, aki felszárítja záporozó könnyeit. De Waft nem engedte. Még kínok kínja közt vissza kellett menni a kiindulóhelyre. Szélvész vad, betöretlen Mustangként fújtatott és szemei elkezdtek könnyben forogni, de lenyelte őket és a sós könny szinte vérré vált a dühtől. 

Waft visszaállt a helyre, ahol minden rossz kezdődött, és minden mozdulatával türelemre intette Szélvészt. Aki háromszor szeretett volna elviharzani a helyszínről, de nem lehetett. Meg kellett még hallgatnia néhány rendkívül okos tanácsot. Mintha elevenen égették volna. Szándékosan nem figyelt, csak kifejezéstelen álarcot téve fel meredt előre a semmibe. Mikor a vibik észrevették ezt, megálltak a kupaktanácsban. "Köszönöm." - szólt fojtott hangon Szélvész. Még most sem mehetett. Papírjait visszakapta, Megfigyelők kiszálltak, de még most is visszahúzta őt Waft: - Nem menekülsz!

Eleinte szótlanul ültek, Waft szólalt meg először. Egyszer sem néztek egymásra. - Mi történt Szélvészem? Soha ilyen precízen nem vezettél! Mi történt ott a parkolóban? Ilyet soha nem csináltál még véletlenül sem. Kettesbe, kuplung nélkül? - fakadt ki minden indulat nélkül, szomorú sajnálkozással hangjában Waft. Szélvész Kisasszony könnycsapjait hirtelen megengedték. Szó nélkül elkezdtek ömleni a krokodilkönnyek. Majd dühtől elvakultan, hirtelen odafordult Wafthoz és rákiáltott: - Hát ezért kellett maradnom?! Ezért?! Hogy ezt lásd? Haza akarok menni! - Waft megértően lehajtotta fejét és várt. Majd Kisasszony ismét megszólalt, ugyanolyan haraggal és az előttük álló vizsgabiztos-gyűlésre biccentett: - Ez egy paraszt!!! Egy szemét paraszt! - szikrázott. - De Szélvész. Azért, mert nem sikerült, nem lehet mást leparasztozni. Tudtam, hogy ezt fogod mondani.  - Nem. Nem azért! Tudom, hogy az a parkolás katasztrofálisra sikerült, de ettől függetlenül is ez a véleményem. 

Szó szót követett, kielemezték a történteket kettecskén, közben Szélvész Kisasszony agyáról felszállt a harag sötétzöld köde és végre ki tudott szállni Pandából. Nekitámaszkodtak, hogy megbeszéljék a következő találkozót. A Megfigyelők csak arra lettek figyelmesek, hogy akit az előbb diadalittasan megbuktattak, az most jópofán felnevet - oktatójával együtt. Fogalmuk sem volt, hogy történhet ilyen, de így volt.

Valahogy így lett Szélvész Kisasszonyban szélcsend. Waft önnön fuvallatával elfújta dühét és megértette vele, hogy ez nem a vég, minden tudás megvan benne, de soha többet ne hallgasson senki másra a vizsgán a technikát illetően, pusztán a saját belső hangjára. Az ilyenkor a legmegbízhatóbb. 

Szélcsend, két hét múlva örökké.

Maradok Anne, e-vel.