"Nézd, most minden a régi még
Holnapra mondd, hogyan tűnik el
Nézd, most itt ez a pillanat
Eltűnik és észre sem veszed
Talán egy szó éppen elég
Ami bánt a világod másik oldalán
Ott van a szívem és messzire ment a mától,
Olyan messze, olyan távol
Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
Ahogy nem lehetek veled
Miért kellett, hogy megkívánjam,
Ugyanúgy ahogy elhibáztam?
Úgy ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled
Istenem mondd, hogy újra látom őt,
Még a végtelen előtt, a végtelen előtt.
Nézd! Most a minden a semmiért
Hirtelen hogyan tűnik el?!
Nézd! Most az ígéret földjén állsz
De te észre sem veszed.
Talán egy szó éppen elég
Ami bánt a világ egy másik oldalán
Ott van a szívem és messzire ment a mától,
Olyan messze, olyan távol.
Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
Ahogy nem lehetek veled
Ne szólj semmit, mindent értek.
A szerelmet tudom te sem kérted.
Úgy ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled.
Istenem mondd, hogy újra látom őt!
Az egészet letagadhatnánk
És úgy teszünk, mintha nem hallanánk,
Hogy szerelemért kiált a világ.
És tudom jól,
Ha tükörből visszamosolygok
Az nem hinném, hogy csak én vagyok.
Nem hiszem, hogy csak én.
Te is benne vagy... Ugyanúgy."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.